Úgy alakult, hogy ma egyedül vagyok itthon. Kiélvezem minden percét. Nem próbálom bepótolni az elmaradt házimunkákat, feladatokat. Ismerkedem magammal. Figyelem, mi esne jól. Szóval harmadszor fekszem vissza az ágyamba. Még mindig bugyiban, trikóban létezem. Kávézom, olvasok, feladatok közül csak az, ami jólesik.
És azt hiszem ez pont jól van így.
Sarah
Vannak mondatok, amik sokáig bennünk maradnak. Nekem ilyen volt ez: „lehet újraírni, akár naponta.”
Ötvenen túl sok mindenről azt hitték, már eldőlt. Hogy „ilyen vagyok”, „így szoktam”, „nincs már miért”.
De valami bennem nem nyugodott bele. A csendes reggelekben, az elpakolt konyhapult mellett, vagy a séták alatt újra és újra megszólalt bennem egy halk kérdés:
„Mi lenne, ha mostantól nem másoknak írnék történetet, hanem magamnak?”
Ez a blog erről szól. Nem tanítás, nem recept. Inkább jegyzetek egy útról – néha elbizonytalanodva, néha felszabadulva, de mindig őszintén.
Ha velem tartasz, talán benned is megmozdul valami.
Üdv itt.
Sarah
Ez az első bejegyzés, amit automatikusan hoztunk létre. Vázlatban van, így csak a blogod tagjai láthatják. Próbáld meg átszerkeszteni, ha sikerült akár törölheted is és kezdődhet a blogolás.
Kérdéseket és észrevételeidet a support@blog.hu címre tudod elküldeni. Jó blogolást!
A blog.hu csapata